Az oldal alapvetően 1024*768-as méretre van készítve!

(Forditotta: Benedek)

(az eredeti anyag közzétéve az INSTINCTIVE ARCHER (ford.: Ösztönös Íjász) MAGAZIN engedélyével)

Nagy öröm volt számomra, hogy a világ számos pontján egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a nemzeti íjász hagyományok felé és, hogy az "Instictive Archer" (ford.: Ösztönös Íjász) magazinhoz hasonló lapok helyet tudnak szorítani Európa és Amerika nemzeti íjászhagyományiról szóló alapvető cikkeknek.

Számomra még izgalmasabb volt, hogy Ázsia hagyományairól is jelentetnek meg cikkeket. Indiáról, Koreáról és Kínáról már megjelentek érdekes cikkek.

Talán ez a megfelelő lehetőség számomra is, hogy hozzájáruljak valamivel Mongólia nagyszerű íjászhagyományaihoz.

Hadd mondjak néhány szót magamról. A nevem Munkhtsetseg. Tradicionális íjász családból származom. Édesapám, Choijelsuren, híres íjász és íjkészítő mester volt és a bátyám, Mandbayar, is készít íjakat és ezen kívül a szakmája ács.Talán az íjászattal való régi kapcsolatomnak köszönhető, hogy immár 6. éve abban a kitüntetett helyzetben vagyok, hogy Mongólia női nemzeti íjászbajnoka lehetek. Emellett a korcsolyázást is szeretem.Amikor nem sportolok, olyankor a munkám köt le, a Monogóliai Rendőrségnél vagyok vezető nyomozó. (Nem, az íjász képességeimet ebben nem használom!)

Az íjászatnak Mongóliában természetesen régre visszanyúló és híres történelme van. Népmondáink beszámolnak Erekhe Mergen-ről, a nagy íjászról, aki hat Nap lenyilazásával megmentette népét a szárazságtól. Illetve, amikor a Mongol nép legendás anyja az egység gondolatát igyekezett marakodó fiaiba csepegtetni, leültette őket maga elé és mindegyiküknek egy-egy nyílvesszőt adott, hogy törjék el. Természetesen könnyen megtették. Majd mindegyiküknek hat vesszőt adott és azt mondta nekik, hogy törjék el azokat egyszerre. Egyikük sem tudta. Így tanulta meg először a Mongol nép az egységben rejlő erőt.

A Mongol népről szóló legkorábbi történeti feljegyzések előtti időkben az ázsiai sztyeppéken az elődeink közé sorolhatjuk az ázsiai Hunokat és a Khitanokat, akik a XI. században Észak-Kínát uralták, és akik Kínának azt a nevet adták, melyen a nyugatiak később megismerték: Kathay.

Sima Qian, kínai történész így jellemezte a hunokat: "[a hunoknak] nem volt írásuk: kizárólag az élő szó alapján kormányozták magukat. A kisgyermekek birkaháton lovagoltak és kisebb madarakra illetve patkányokra nyilaztak. Ahogy növekedtek, rókára és nyúlra lőttek, és rendszerint ezeket is fogyasztották. Harcosaik kiváló íjászok voltak, és mindegyikük páncélos lovas volt. Békeidőben nyájaikkal vonultak, így az íjászat és a vadászat az életmódjuk része volt. Mikor háború fenyegetett, az ütközeteket és a támadásokat gyakorolták, hogy képesek legyenek a gyors lerohanásra vagy meglepetésszerű támadások végrehajtására. Ez természetük alapvető része volt." Láthatják, hogy a hun életforma nagyon hasonló a mi későbbi Mongol nemzetünkéhez.

A X. és a XI. században, a Liao és a Mongol államban elődeink, hogy íjász képességeinket bemutathassák egy "Fűzlövészet" nevű játékot űztek. A játékot a Khitan Liao Dinasztia hivatalos történetében így írják le: "Egy pólópályán két sorban fűzfaágakat szúrtak a földbe. Az íjászok, rangjuknak megfelelően kiválasztották a maguk ágát és egy darab szövettel megjelölték. Ezután a föld felett néhány hüvelykkel levakarták a kérget, hogy a csupasz fa kilátsszon. Egy vágtató lovas vezette a sort, akit a többiek toll nélküli, vízszintes nyílhegyű vesszővel lőve teljes vágtában követtek. A legjobb helyezést az az íjász érte el, aki átvágta a fűzfaágat és a levágott részt teljes vágtában el is kapta. Második az lett, aki ellőtte az ágat de nem tudta elkapni. Az, aki meglőtte a lecsupaszított részt, de nem vágta el vagy az, aki mellélőtt veszített. A lövészetkor a nézők lelkesítésként dobokat vertek."

Dzsingisz Kán és az ismert Mongol nemzet ideje óta számos íjászattal kapcsolatos nagy tettet jegyeztek fel. A "Kék Történelem" leírás taglalja Chuu Mergen történetét, aki lóhátról eltalált egy 130 méterre lévő célt. Vannak feljegyzések olyan nemzeti versenyekről, melyben olyan ismert íjászok, mint például Tsülegtii, Gölgön Baataar, Sübgetei Baataar, Toghtong Baataar és Khüldar mind 600 méteren túli távról versenyeztek egy földre helyezett szarvasbőr sapkára lőve. Három lövésből egyszer mind eltalálták a célt.

Bár a Ming Dinasztia idején elődeinket kiűzték Kínából, saját területünkön még mindig olyan erőt képviseltünk, amellyel számolni kellett. A kínai hadsereg 1449-ben könnyelműen megpróbálkozott a betöréssel és uralkodójuk Ying-zong fogságba esett. A XVII. században azonban a földünk a Mandzsuk - akik maguk is sztyeppei nép - irányítása alá került, akik Kínát 1644-től 1911-ig uralták. Igyekeztek elnyomni a mongol férfiak harci képességeit, erőszakkal kényszerítették őket, hogy nyájaikat elhagyva kolostorba vonuljanak és Buddhista békeszeretetet tanuljanak. Az íjászat tilos volt, és a férfinép az íjász képességeit csak úgy tarthatta fenn, hogy a jurtákban játékméretű nyílpuskákkal titokban gyakorolt.

A függetlenségünk újabb, 1921-es kivívása óta a Kormányzat támogatja a hagyományos íjászatot. Bár már csak kevesek tudnak lóhátról is jól lőni, a gyalogos íjászatot sokan gyakorolják. Minden év júliusában megrendezik a hagyományos sportok fesztiválját a "Nadam Fesztivált", melyen "három férfias sportban", lóversenyzésben, birkózásban és íjászatban mérjük össze az erőnket. Bár a nők nem birkóznak, lóversenyben és íjászatban szeretünk versenyezni. A nők az íjjal és nyíllal kiváló eredmények elérésére képesek.

Ma a sportágnak a regionális íjászstílusok és a különféle íjkészítési módok alapján három fő divíziója van. Én a "Khalkha" stílusban lövök, mely a közép-mongóliai emberek hagyománya. A másik a "Buryat" stílus, melyet az ország északi népei űznek. Végül a harmadik az "Uryankhai" stílus, melyet a nyugat-mongóliai emberek képviselnek.

Különféle célokra és távolságokra lövünk. A Buryat stílusban az íjászok 35 méterre lőnek, az Uryankhaiban 45 méterre és a Khalkha stílusban 75 méterre. Minden íjászt a Mongol Íjász Egyesület fog össze (melynek tanácsosa vagyok). A Buryat és a Khalkha íjászatnak számos nöi versenyzője van. Az Uryankhai íjászok hagyományosan férfiak. Mindhárom irányzathoz sajátos éneklési stílus tartozik, melyet a pontozók használnak a versenyzők pontszámának jelzésére. Ez segít minket abban, hogy távolról is megtudjuk, hogyan alakul a lövésünk.

Mindhárom tradicionális irányzathoz különféle íj tartozik, de valójában szabadon választhatjuk meg, hogy melyik típusú íjat használjuk. Különböző, férfiaknak, nőknek és gyermekeknek megfelelő méret és húzóerő van. A három íjtípus a "Gung" - mélyen hajlított íjforma a Mandzsu stílusban; a "Tömör" (jelentése Vas) és a Khagas (jeletése Fél Ló). A "Gung" típus az ország keleti feléből származik, a "Vas" típus az ország belsejéből, Khalkha környékéről és a "Fél Ló" nyugatról, Uryankhai vidékéről.

Az összes típus hagyományos módon, fából, birka szarvából és inából készül. 

Felső íj:

1: Markolat. 2: Szarv. 3: Csapolás. 4: Kar. 5: Hasoldal. 6: Hátoldal. 7: Húrtartó. 8: Húrzsámoly. 9: "String bridge" Ez mi a frász? (Húrhíd?).

Alsó íj:

1: Markolati berakás. 2: Kibővítés a markolatnál. 3: Szaru-has. 4: Ín-hát. 5: Szarv. 6: Húrtartó. 7: Húrzsámoly. 8: Nyírfakéreg borítás. 9: Bambusz mag.

(A rajzok ebben a cikkben a Baldandorj féle Mongol nemzeti íjászat (1976) könyv alapján készültek a másolási jogokkal rendelkező Mongol Nemzeti Sport Intézet engedélyével.)

Gyakran 50-60 font erejű íjakat húzunk ki. Ezeknél a hagyományos íjaknál gyakori a törés kockázata - különösen azért, mert a mai modern vegyi ragasztók némelyike nem olyan megbízható, mint a régebben alkalmazott (tok)halból készült ragasztó. Emiatt gyakran láthatunk nylon horgászzsinórral betekert mongol íjakat. Ez csökkenti a használat közbeni hirtelen baleset kockázatát.

Ez az általunk használt húr

Manapság nylon borítású dacron zsineget használunk. A húr meglehetősen vastag – körülbelül 5 mm átmérőjű. A nock magasságába egy darab bőrt tekerünk ( ‘1’-es a rajzon.) A '4'-es ponttal jelzett részen a húrt csupaszon hagyjuk, hogy a húr könnyen kitekeredhessen. A végeken két birkabélből készült hurok van (‘6’), melyek az íjon a húrtartóra fekszenek.

Az általunk használt nyílvessző

A vessző teste körülbelül 75 cm hosszú, a csonthegy csúcsa bronzból van. A tollak magassága a vessző átmérőjével egyezik meg. Amint látható, a célunk, hogy eltaláljuk a célt, de a vessző nem kell, hogy beleálljon.

Valójában, a nemzeti íjászversenyünkön a célokat leginkább a kuglibábukhoz hasonlóan használjuk. A cél egy birkabélből készült, 8 cm x 8 cm-es hengerekből rakott fal.

A céllövészet két osztályba sorolódik: ‘Khana’ és ‘Khasaa’ osztályokba. Először a négy méter hosszú és 48 cm magas Khana célra lövünk húsz vesszőt; majd a 30 hengerből álló Khasaa célra lövünk 20 vesszővel. A célok elrendezése a fenti illusztráción látható. A pontozó a cél közelében áll és az eredményt a hagyományos énekkel jelzi: túllőtt, elément, mellément vagy a cél előtt megpattant és fölément. A két henger között átrepülő vessző is érvényes. (Ez a Khasaa célnál nem történhet meg, mert a hengereket szorosan egymás mellé rakják.)

Nem igazán lehet azt mondani, hogy a Mongol íjászatnak van a Japán Kyudohoz hasonló spirituális oldala. Tulajdonképpen, mi Mongol íjászok csak a célt szeretnénk eltalálni. Ez viszont magában hordozza, hogy a célt tökéletes koncentráció és a testünk kontrolálása nélkül eltalálni nem könnyű. Tehát az íjászatra, mint a mentális és fizikai edzés egy nagyon fejlett formájára tekintünk.

Amennyiben szeretne rólam és a bátyámról, Mandbayarról a hagyományos íjászatot bemutató képeket és videókat megtekinteni, kérem tekintse meg az Asian Traditional Archery Research Network ATARN (Ázsiai Hagyományos Íjászat Kutatói Hálózata) honlapját az Interneten a www.atarn.org címen. Mongóliában nagyon szeretünk látogatókat fogadni. Örömmel találkoznánk külföldi íjászokkal és osztanánk meg íjásztechnikai tippeket. Fővárosunk Ulánbátor Bejingből, Moszkvából, Münchenből és Szöulból repülővel könnyen elérhető. A Mongóliai Íjász Egyesület az ATARN-non keresztül megkereshető.

Sikeres íjászatot minden íjászbarátunknak a világban!