Az oldal alapvetően 1024*768-as méretre van készítve!

Kelemen Zsoltot, a lovas harcművészet autentikus képviselőjét kértük meg, írjon néhány szót magáról, az általa készített bőr használati tárgyakról, páncélzatokról, lószerszámról.

Eredetileg képzőművészettel foglalkoztam. Festettem, rajzoltam, olykor kisebb szobrocskákat, tárgyakat készítettem. Lovak nélkül is kiválóan el tudtam képzelni az életem annak ellenére, hogy a nálam 10 évvel idősebb bátyám már kölyökkoromban cipelt magával a különböző lovas tanyákra, telepekre, ahol mindig feldobtak valamelyik nagytestű növényevő állat hátára, és amíg ők tették a dolgukat - gyakran majdnem egész nap -, én (kényszerűségből is) kezdtem kitapasztalni a lóval való kapcsolattartás lehetőségét.

Rengeteg történelmi témájú könyv - művészet, vallástörténet, stb - elolvasása kapcsán megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az oktatási intézményekben csupán Európa történelmét, illetve az európai művészet történetét ismertetik a hallgatókkal. Magyar történelmet pedig csak a X. századtól. Hogyan is válna érthetővé az itt élők számára történelmi és kulturális örökségük, mikor annak éppen a lényeges részét nem ismerik? Hogy mitől az, ami?

Nincs is csodálkozni való azon, ha az ősi "magyar" haditechnika bemutatására vállalkozók egyre gyarapodó tábora nem igen tudott túljutni a szánalmas képet mutató keleties szabású, kaftánnak nevezett köpenyek, prémes sapkák, rosszul konstruált fegyveröv, hatalmas méretu lovak illúzióromboló valótlanságán. Ennél a képnél sajnos még a legnevesebb régészeink, történészeink sem voltak képesek többet prezentálni.

Valamikor én is az általuk elterjesztett rekonstrukciós rajzok alapján kezdtem elkészíteni a felszerelésemet, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az elméleti megoldások a gyakorlatban legtöbbször hasznavehetetlenek. Már a lóra való felszállást is lehetetlenné teszik, a korabeli ábrázolásokon megfigyelheto módozatokkal pedig nem egyeznek.

A felszerelés nagy részének elkészítéséhez használt anyag az állati bőr. Én leggyakrabban a marhákról lenyúzottakat használom, bár bizonyos, hogy hagyományosan a mára fétisként tisztelt állatok, a lovak bőrét is nagy mennyiségben felhasználták. A ló ugyanis a lovas népek számára gyakran az abszolút haszonállatot jelentette. Húsát megették, bőrét feldolgozták, csontjából, patájából, inaiból különböző használati tárgyakat készítettek, vagy enyvet főztek. Szőréből dísztárgyakon kívül kötelet sodortak. A kancákat fejték. A lótejből gyakran még bódító hatású italt is erjesztettek. Velük cipeltették, húzatták a különböző terheket vagy saját magukat. A harcosok lehetőségeit - különösen a gyors helyváltoztatásban - jócskán megnövelték.

Amíg a tárgyak készítésének technikáit és az anyagok ismeretét a természettel szorosabb kapcsolatban álló embercsoportokon belül már gyermekkorban egymást tanítva vagy egymástól ellesve elsajátítják, e hiányosságok nagy részének pótlása céljából bortárgykészítő szakmai képzés keretein belül eltanulhattam a legszükségesebb ismereteket, amiket aztán saját elképzeléseimmel, valamint a múzeumokban, kiállításokon megfigyelt régi alkotások tanulmányozása által szerzett információkkal kiegészítve alakítottam.

Ekkor már egy ideje a korabeli díszítmények stíluselemeinek tanulmányozásával is foglalkoztam. Zsákutcának, az archaikus ornamentika halálának gondolom ugyanis az olyan minták vég nélküli ismételgetését, amelyekből - teljes bizonyossággal - csupán egyetlen, eredeti darab készült. Ezért ma is fontosnak tartom az adott stílus elsajátításának hangsúlyozását. És részben ez által, meghatározott rendező elvek szerint új alkotások létrehozását. Így e módszerrel nem elveszünk, hanem mintegy életben tartva hozzáadunk valamit az ősök tudásához. Nem is készítek másolatokat a régi ábrázolásokról, és ezt senkinek nem is javaslom. Felszerelésemen is mindenütt egyedi díszítmények láthatók.

Eleinte mindenütt elég szegényes volt a kínálat. A megvásárolható tárgyak kizárólag a könyvekből ismert vázlatok és gyakran szegényes elképzelések alapján készültek. Ebbe az állóvízbe elég volt bedobni néhány, fémlemez helyett faragott bőr fedelű tarsolyt, igényesebben, változatos technikákkal elkészített tegezt, és mára a kínálat nagy részét már ilyen iránymutatások alapján készítik a mesterek.

A lovam szerszámzata keleti típusú. Nincs rajta orrfék, a lónak kényelmes, szájának szabad mozgást enged, kényelmesen legelhet is vele. A kantárt egyéni, rézből reszelt veretek, csatok ékesítik.

Az általam használt nyereg majdnem 200 éves. Legalábbis a fa váza, amiért egy lovasíjász versenyen egy lovat kínáltak cserébe. Persze megtartottam. Bőrözését használat közben kísérleteztem ki. Természetesen kis termetű, gyors mozgású lovon, mivel a lovaglás stílusa ezeken nem azonos a lovardákból ismert módszerekkel.

Kérték már a segítségemet nyereg bőrözéséhez, de sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a legismertebb lovasok sem ismerik ennek a minimum 2-3000 éves konstrukciónak a lényegét. Megszokva a nagytestű sportlovak mozgását és az ahhoz alkalmazott szerszámzatot, elképzeléseik nyomán öszvér megoldásokat próbálnak megvalósítani, amelynek eredményei nemcsak távol állnak a valóságtól, hanem gyakran kényelmetlen, fegyverhasználatot kifejezetten nehezítő szörnyszülötteket hoznak a világra. A jó megoldás egyébként kézenfekvő. A magas kápás fanyereg egyik célja, hogy a lovast kiemelje a ló hátának síkjából úgy, hogy az állat hátát ne szélesítse. Kengyel használatakor pedig a lovas a nyeregben állva az első kápára terhelve támaszkodva lovagol. Így csípőjével könnyen fordulhat bármilyen irányba. Tapasztalatom szerint egyébként a megfeleloen bőrözött nyereg bármilyen méretu és mozgású lovon kiválóan használható. Nem beszélve arról, hogy a teljesen elfogulatlan amatőrök a különböző nyeregtípusokat végigpróbálgatva ezt találták a legkényelmesebbnek!

Egy állatokkal foglalkozó, vagy kifejezetten lovas ember a felszerelésének nagy részét saját kezűleg készítette, javította. A bőrművességhez az anyag és a készítési módok ismeretén kívül nincs is nagy szerszámkészletre szükség. Szinte egyetlen késsel csodákat lehet létrehozni. Az igazi csikós szerszámokat nem véletlenül csak "saját anyagából" állították össze varrás, szegecselés nélkül. E tudás kis részét nevezik pásztorkészségnek is, bár e kifejezésrol ma jóformán csak egy jópofa bicskatok, esetleg a karikás ostor jut a legtöbb ember eszébe. Hogy közelebb juthasson valaki a természetközeli lovas kultúrák világához, a felfogásán, életszemléletén kell változtatnia. Akkor tudni fogja a miértek javarészére a válaszokat.

A lovas vértek kialakításánál, hogy a lovas mozogni tudjon, nincs nagyon sok lehetőség. Ezért megoldásaiban a világ különböző pontjain készített és használt lovas vértek eléggé hasonlóak. A bőrből készült pikkelyes megoldású vértek pedig lenyűgözők. Amikor a gyakorlatban modelleztem az általam használt páncélzatot, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy olyan védőöltözetet konstruáltam, amit íjjal átloni, vagy karddal átvágni nem lehet. Csodálattal töltött el, ahogy a rugalmas rostszerkezetu borpikkelyek megállították a különbözo súlyú, különbözo erősségu íjjal kilott, vadászheggyel felszerelt nyílvesszőket és magyarázatot adott arra, miért használták tömegesen közelharci fegyverként - már a szkíta kor óta - a változatos tömegű és formájú baltákat. Ilyen öltözetet viselő harcosnak számottevő sérülést okozni szinte csak ezzel lehet.

A bőr tehát jól vizsgázik az időjárás viszontagságaival szemben. Mivel a természet részben éppen a mechanikai védelem céljából hozta létre, védőruházatnak, ló és lovas páncélzatának egyaránt kiváló. Nem véletlen, hogy a delfinek bőrét nem is olyan rég golyóálló mellényként alkalmazták a Vadnyugaton.

Eredeti cikk megjelent itt: (más forrásból származó képekel kiegészitve)
http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/nlmfo/2002-ev/06-junius/nlm-04.html

Az ezzel kapcsolatban kapott levél és még több Baranta:

„Tisztelt Barátaink!

Szeretettel ajánlom a számotokra az új Baranta honlapokat, ahol a hasznos információk mellett arról is értesülhettek, hogy az országban hol található Baranta tradicinális magyar harcművészettel foglalkozó egyesület. Erről az oldalról elérhető a többi csapat weblapja, az eddig megjelent cikkek, versenyeredmények. is.

http://gportal.hu/portal/baranta/

További jó munkát és kitartást kívánunk.

Magyar István alez.

magyar@zmne.hu

Vukics Ferenc szds.

baranta@dunakanyar.net”

Képgaléria